Hiába mondják, hogy színház az egész világ, ha a hétköznapok nyomora miatt elfásul az ember és szó szerint nincs kedve játszani. Na de mit lehet tenni?
Mély meggyőződésünkké kell tenni azt, hogy van beleszólásunk a saját életünkbe. Ha így kormányozzuk életünk hajóját, akkor megértjük azt, hogy mit jelent jó döntéseket hozni, illetve ha nem hozunk döntéseket, akkor ennek mi az ára.
Hullám mindig van, de nem mindegy, hogy mekkora amplitúdóval rendelkezik. Ha lehorgonyozzuk bizalmunkat a szívünkbe, akkor jöhet bármi, a csodát fogjuk várni. Az elvárás pedig teremt, ráadásul ugyanúgy, mint az ellenállás. Nem sokkal jobb akkor a jót elvárni, mint tagadni a bajt?
Így kap értelmet a : ki mint vet, úgy arat kifejezés is. Pont az a legnagyszerűbb, hogy rajtunk áll az, hogy mihez kezdünk az életünkkel. A világ hatalmas, tele bőséggel és áldással, a mi dolgunk csupán annyi, hogy mindezt megtanuljuk áramoltatni.
Dönts a változás mellett, hívj ha ehhez a segítségem kellhet! Szép napokat!