Mindannyian védve vagyunk, akkor is, amikor ezt nem érezzük és amikor ilyen helyzetben találjuk megunkat, akkor kell lépni. Lépni a saját belső világunk felé, oda, ahol az igaz önvalónk van, de az az ember, aki öt percet sem bír ki saját magával és muszáj valamit néznie, valakit hívnia, telefont pörgetnie, annak ez rendkívül nehéz.
Ilyenkor szokott előállni az az ijesztő helyzet, hogy senki nem veszi fel a telefont, a szomszéd már rohan, nehogy beszélgetnie kelljen velünk stb. Jó lenne nem eljutni idáig. Ehhez pedig az kell, hogy ne raboljunk ki másokat a saját ürességünk okán…
Tudom, hogy ez erős lehet, de sajnos igaz, csak akit ez érint, nem veszi észre. Ezért kaphatunk durva jeleket. Hiszen ez is a vezettetéshez tartozik, csak azt jelzik, hogy rossz úton járunk, változtassunk irányt.
Nem olyan nehéz ez, mint gondolnánk, csak kezdjük el. Első körben figyeljünk a légzésünkre, sétáljunk minden nap, hagyjuk, hogy a természet gyógyítson minket. Ahogy az oxigén kitisztítja a gondolkodásunkat, kidolgozhatjuk a többi lépést is. Tudni fogjuk, hogy mik azok.
Kívánom neked, hogy találd meg az egyensúlyt aközött, amit meg kellett élned és aközött, amit szeretnél, tarts ki és hagyd, hogy a felsőbb vezettetésed hangja egyre tisztább lehessen benned, szép napot kedves!