A külvilág ingerei sokszor eltérítenek minket attól, ami igazán fontos. A saját megéléseink, érzéseink mutatnák azt az utat, amit érdemes lenne bejárnunk, de valahogy mindig közbejön valami. Most már tétje vannak, hogy hallgatunk e magunkra vagy hagyjuk sodortatni magunkat a pillanatnyi örömökért.
Amire időt és energiát fordítunk, az megtérül ugyanúgy, mint egy befektetés. Ráadásul ez fordítva is igaz. Azaz, ha nem áldozol magadra, a fejlődésedre semmit, akkor ez a „befektetés”majd minimum rossz közérzetként térül meg…
Muszáj már felelősséget vállalni a gondolatainkért és a visszatérő mintáinkért. Ha pedig már van némi felismerésünk, akkor ne higgyük azt, hogy majd meditációval, hangfürdővel, sporttal meg fogjuk oldani.
Ezek mind kompenzálják azt a tehetetlenséget, amit a mélyben érzünk és tovább rezeg, ha nem oldjuk fel őket. Persze a legtöbb ember a könnyebb ellenállás felé halad, hisz ha megnyugtatja magát egy órára, már az is haladás a szemükben. A baj csak az, hogy meditáció stb.után minden visszajön, mint a bumeráng…
Foglalkozni kell azzal, ami életünk hajóját megakasztotta és integrálni az ott megjelent érzéseket. Ha szeretnéd megújítani a saját világod és elég bátor vagy ahhoz, hogy kitarts a benned ébredező fény mellett, akkor várlak szeretettel konzultációra, melyben feltérképezzük a problémát és egy hónapra tervet készítünk a továbbiakhoz.
Legyen szép napod és kötelezd el magad a belső fejlődésed mellett!