Egymásban megtalálni a boldogságot, a tanulási folyamatunk része. Minél több sérülés feldolgozására vagyunk képesek, annál több öröm válik elérhetővé a jelenben.
Ahogy elengedjük azt, ami fáj, úgy válik egyre élesebbé a kép, ami a támaszunk lehet. Felvállalva a felelősséget azért, ahol tartunk, realista szemszögből olyan lépéseket tudunk kidolgozni, ami tényleg elérhető célokhoz vezethet minket.
Ha túl sok energiát fektetünk az álmodozásba, akkor egyre kevésbé fogjuk érezni a késztetést arra, hogy cselekedjünk is. Hiszen az álmok olyan gyönyőrűek tudnak lenni! Ezért minden álomból fel kell ébredni és ami érdemes rá, azt meg kell valósítani.
Ha letesszük azt a hitünket, hogy nekem már ez a sorsom stb., akkor máris előtörhetnek azok a kreatív megoldások, amik egy-egy helyzetből kivezethetnek minket. Soha nincs késő semmihez, de bizonyos dolgokat csak megfelelő korban, megfelelő egészséggel stb.tudunk megtenni a fizikai lét korlátai miatt, ezért ne hagyjuk elszállni a lehetőségeinket!
Szép napot mindenkinek!