Tartalomjegyzék

Megosztás

Angyalszárny - bal
Angyalszárny - jobb

Életünk minden történése, hozzáad valamilyen színt a személyes teljességünkhöz. Ha ez a történés nehéz és fájó, akkor sötét színként rakódik le az auránkban. Ma már tudjuk, hogy a hangokhoz is tartoznak színek. S ahogy egy dallamot is le lehet képezni a színek nyelvére, úgy minden mást is.

Hiába gondoljuk azt, hogyha nem beszélünk valamiről, akkor az nem hagy nyomot és hangja sincs… Ilyenkor a lelkünk sír és zokog. Lehet, hogy ezt nem hallja más, rossz esetben mi sem veszünk róla tudomást, de ez az érzés valódi és meg fogja találni a módját annak, hogy észrevegyük.

Ha már nagyon sok sötét színt halmoztunk fel, akkor az életünk nehézkessé válik, úrrá lesz rajtunk a pesszimizmus és szó szerint így zárjuk el a fény útját, ami megmutathatná a helyes irányt. Fontos, hogy lássuk a logikát a történeteinkben, az ismétlődéseinkben, az örökségeinkben.

Ahogy mondják, tényleg „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”-minden rajtunk áll és bármikor a kezünkbe vehetjük a megoldást. Soha nem volt még egyik ismert korban sem annyi lehetőség, mint most, annyiféle segítség, mint most.

Az Aura soma rendszere azt mutatja meg, hogy milyen színekkel születtünk, mire van szükségünk és mi az a nehézség, amit meg kellene ugranunk ahhoz, hogy a vágyott célt elérjük. Mindezt a szimpatikus rezonancia alapján, nincs ajánlás, te választod ki, hogy melyik egyensúlyüveg tetszik és ez fogja tükrözni azt, ami a lelked mélyén zajlik.

Ha szimpatikus neked ez az önismereti forma, akkor várlak szeretettel konzultációra a szalonban! Legyen szép napod!

Tetszett? Oszd meg!
Facebook
Linkedin
Pinterest
EMAIL
PRiNT
Ezeket olvastad már?
Tényleg ez kell?

Az ember görcsös ragaszkodása a szenvedéshez sokszor nem nyilvánvaló, hanem rejtett. Épp ésszel senki nem választaná a gyötrelmes életet. Viszont rengeteg olyan döntést hozunk pillanatról pillanatra, amivel ennek a gyötrelemnek

Megérte?

Hatalmas tétje van annak, hogy mire fordítunk figyelmet, minek adunk teret, kikkel vesszük körbe magunkat. Ha minden nap úgy fekszünk le, mint aki vesszőfuttatáson volt, nem pedig a munkahelyén vagy

A saját utadat járod?

Bizony sokszor azon kaphatjuk magunkat, hogy annyira sok szívességet tettünk, annyi kívánságnak megfeleltünk, annyi kompromisszumot kötöttünk, hogy a végén olyan napot zárunk, ahol rólunk semmi sem szólt… Ha ez nem

A gyógyulás útján

A változásra való igény, ott motoszkál az emberben minden negatív megélésnél. A legnagyobb visszatartó erő, ami megakadályozza a gyógyulást, az a gyávaság, amikor az ember halogatja a szembesülést. Kevesen tudják