Sokszor túl hamar megosztjuk másokkal az álmainkat, az ötleteinket és ezek rosszul sülnek el. Nem mindegy az, hogy kiknek mesélünk, hogy mit és kivel osztunk meg, mert a legtöbb ember rosszul reagál. Azok, akik nem akarnak fejlődni, akik szeretnek dagonyázni a szenvedésben, azok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy másokat, akik próbálkoznak előrébb jutni, lehúzzanak.
Sajnos ez mindig is így volt, de a szerencse az, hogy most fordult a kocka. Már nem kell, hogy hatással legyenek ránk a cinikus, kiéget hangok, hiszen ahogy gyógyítjuk magunkat, a személyes erőnk visszatér és olyan magabiztosságra teszünk szert, hogy nem fognak érdekelni minket a „hahotázók”.
A saját tapasztalati ösvény eredménye az, hogy amit elértünk saját erőből, azt szívesen meg is osztjuk, de nem mindenkivel. Innen ered az a bizonyos „gyöngyöt disznók elé nem vetünk”…
Már elegen vagyunk ahhoz, hogy látható változást érjünk el és a másképpen való gondolkodásunk a környezetnek is feltűnjön. Persze ez csak melléktermék, nem ezért tesszük azt, amit teszünk, hanem a világért és önmagunkért, mert tudjuk azt, hogy a világot amit szeretnénk, csak magunkon keresztül tudjuk életre hívni.
Az önmunka vezet el ahhoz, hogy felismerjük a triggereink okát, a bennünk futó programok mozgatórugóját és az elménken keresztül áthuzalozzuk magunkat. Csak mélyen van értelme bármivel is foglalkozni, hisz a felszínesség már megmutatta, hogy mit tud és ettől nem érezzük annyira elragadtatva magunkat, teljes joggal.
Az Aura soma egyensúlyüvegei pedig a fizikai síkon segítenek abban, hogy a frekvenciánkat oda horgonyozzuk, ahová kell, hogy stabilak tudjunk maradni a megtisztított energiánkban és sejtszinten írjuk át a saját történeteinket.
Legyen szép napod és élvezd a feltárulkozó új lehetőségeket!