Ahhoz, hogy azt lássuk meg, amit szeretnénk, arra rá kell kondícionálni a szemünket és szó szerint újra kell huzalozni az agyunkat. Nagy szerep jut itt a tudatosságunknak. Az alap, ahonnan ezt meg tudjuk tenni, az a bátorság.
Ez alatt, olyan szintek vannak, amik épphogy csak az életbenmaradáshoz elegendőek. Ezek sorrendben a következők: szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, vágyakozás, harag, büszkeség és végre a bátorság. Itt léphetünk egy nagyot és kimozdulhatunk azokból a fájó tapasztalásokból, amelyek letaglózták az erőnket.
Itt már felébredhet bennünk a hit, hogy a világnak nem csak ijesztő, taszító és fájdalmas oldala van. Itt szegődik mellénk az a képesség, hogy az álmunk megvalósítható és a remény terel minket az új perspektívák felé. Ez az a megengedő hozzáállás, ami támogat minket a helytállásban, mert tudjuk, hogy minden értünk van és minket szolgál.
Ahogy felfedezem az árnyékokban, hogy mi az a tanulság, amit a fény hiánya (azaz a saját felismeréseim) létrehozott, ráltásom nyílik egy olyan útra, ami kivezet a sötétségből.
Legyen mindenki Áldott úton és szép napokat nektek!