Sokszor érezhetjük azt, hogy elsodor minket az élet a fontos dolgoktól és olyan ügyeket kell intéznünk, amelyek sokszor feleslegesek. Ilyenkor lenne jó átgondolni azt, hogy a túlzott maximalizmus vagy a megfelelni vágyás, avagy a konfliktuskerülés okán, mit is áldozunk fel.
Az idő, szó szerint drága kincs és nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben, kik között éljük meg. Ahhoz, hogy ne kerülhessünk a „túl késő” kategóriába, konkrét lépéseket kell tennünk. Ezek között a legfontosabb lépés, megtanulni a NEM szócskát és beilleszteni a megfelelő környezetbe…
Higgyük el, hogy sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, ha olyan kapcsolatokat mélyítünk el, amelyek méltóak rá. Munkahely van sokféle, a szomszédra rá lehet csukni az ajtót, de a szeretteinktől elvenni értékes időt, csak azért, hogy kompenzáljunk valamit, nem célravezető.
Régi minta már az, hogy azokon csattan az ostor, akik nem tehetnek a feszültségről, akik ártatlanok az adott helyzetben és a legkevésbé sem érdemlik azt, ami történik velük. Lehet, hogy a szeretet miatt, büntetlenül viselkedhetünk így otthon, de nem árt tudni azt, hogy egyszer mindenki szembesül azokkal az energiákkal, amiket áramoltat.
Na ez az a helyzet, ami a „túl késő” kategóriába esik, többek között. Tehát a teendő egyszerű, úgy bánjunk másokkal, ahogyan mi is szeretnénk, hogy bánjanak velünk. Hiába is, kevés új dolog van a nap alatt és ez a mondás, még mindig aktuális.
Ha pedig a prioritásainkat a szívünk diktálja és nem az az elvárásunk, hogy kiktől mit remélhetünk vagy sajtolhatunk ki, akkor olyan békét tudunk teremteni az életünkben, ami a vágyott dolgokat is elhozza, ráadásul manipulációtól mentesen…
Ha nem tudod, hogy hogyan építsd fel az új szokásodat, akkor várlak a szalonban vagy online, addig is legyen szép napod!