A női lét egy valóságos csoda. Szomorú látvány az, amikor a nők becsmérlik saját magukat vagy egymást és nem élnek azzal az adottságukkal, amellyel születtek…
Az önbecsülés azt jelenti, hogy mit gondolunk saját magunkról. Az önbizalom pedig azt mutatja meg, hogy mit cselekszünk, mit merünk meglépni. Mindkettőt fejleszteni kell, lehetőleg már gyermekkortól. Aki jól van, az nem bánt másokat, az nem támad. Ezért lenne jó foglalkozni a lelki és fizikai sérülésekkel, bántalmazásokkal, hogy legyen esély gyógyulni és szebb világot teremteni magunk körül.
A teremtésben hiába van erő, ez az energia soha nem agresszív. A nőies habitus úgy teremt, hogy közben nem emészt fel másokat. Ez a megnyilvánulás lágyan kreatív és a legfontosabb tulajdonsága az, hogy nyitott. Ma már mindenki tudja, hogy az ilyen-olyan beavatások, csak az ego trükkjei és egyáltalán nem szolgálják a közös jót. Mindenkit az Élet avat be és nem egy másik ember…
A szertartások, amiket közösen lehet a természet ciklusait követve végezni, már sokkal jobb tevékenységek, de ha egyedül hangolódunk, azzal sincs semmi baj. Hiszen amúgy sosem vagyunk egyedül…A természettel való kapcsolat egyébként tükrözi a saját testünkhöz való viszonyulásunkat.
Merjünk kapcsolódni a világhoz, a többi emberhez és adjuk a valódi önmagunkat, mert csak ez teremt olyan valóságot, melyben öröm lehet a létezés.
Legyen szép napod és várlak szeretettel személyesen vagy online, ha nem tudod, hogy hol rejtőzködik a te, személyes női teremtőerőd!