Hatalmas tétje van annak, hogy mire fordítunk figyelmet, minek adunk teret, kikkel vesszük körbe magunkat. Ha minden nap úgy fekszünk le, mint aki vesszőfuttatáson volt, nem pedig a munkahelyén vagy akár otthon, az oda vezet, hogy amikor leültet az élet, üres lesz körülöttünk minden.
Nem lesz kihez szólni, mert már rég nem volt időnk senkire, nem lesz mit csinálni, mert már rég elfelejtettük, hogy mi érdekel minket igazán. A teljes élet, a hétköznapjainkból tevődik össze, ezért nem mindegy, hogy hogyan töltjük.
Kell, hogy találjunk értelmet abban, amit a nap folyamán teszünk, különben kiégünk. Aki leválasztja magáról az érzelemvilágát, annak lehetetlen lesz fejlődni és megújulni. Először meg kell tudnunk különböztetni, hogy mi az érzés és mi az érzelem.
Az érzésben van a teremtő erőnk, ott van az a kulcs, amit meg kell tanulnunk használni. Az érzelmeket pedig fel kell oldani, helyükre kell tenni. Minden álmunk, amire gyermekkorunkban vágytunk, ha nem valósul meg semmilyen szinten, kudarcot fog generálni az életünkben. Pont azzal, hogy lemondtunk az őszinte, szívből jövő gondolatvilágunkra és helyettesítő élményeket csoportosítottunk a helyükre, ami érdektelen a számunkra.
Vissza kell vállalni a saját személyes erőnket és úgy kiépíteni a mindennapjainkat, hogy abban ne szoruljunk magyarázkodásra, hogy kiteljesedjünk, hogy alkossunk, szabadon teremtsünk. Minden, amit szeretnénk, de nincs jelen az életünkben, keressük meg, hogy mi az ellenrezgés! Hol tértünk le életünk igaz ösvényéről, mire mondtunk igent, pedig nemet kellett volna…
Ha szeretnél kiigazodni az érzelmi zűrzavarban vagy végképp elvesztetted a fonalat és kellene valamilyen kiindulópont, akkor várlak személyesen vagy online Svt konzultációra, addig is legyen szép napod!