Az ember társas lény, ehhez nem fér kétség. Mindenkinek van társa, senki nem születik úgy, hogy örök magány legyen a sorsa. Hiába van úgynevezett „magányos horoszkóp” mindig mi választjuk meg azt, hogy mi lesz a sorsunk.
Akinek nagyon nehézkes párkapcsolatai vannak, ott az ősbizalommal van probléma, amit itt a földön a szülők tükrében sajátítunk el. Ahol ez a kapcsolódás hiányos, rosszabb esetben bántalmazó jellegű volt, ott nagyon boldogtalan mintát rögzítünk magunknak.
Ilyenkor a szülőket jelképező energiákat alakítjuk át és innen kezdjük el az építkezést. Ezen felül rendkívül fontos, a Nagy Egésszel való kapcsolat, amit mindenki úgy fogalmaz meg magában, ahogy akar.
Anya jelképezi a természetettel, a Földdel, a saját testünkkel való kapcsolódást, apa pedig a teremtéssel. Ezért is nem hanyagolhatjuk el a gyökereinkkel való munkát.
A társunkban pedig azt keressük egyszerre, amit két szülőtől nem kaptunk meg. Itt kezdődhetnek azok a problémák, amik táptalajt adnak a lehetetlen elvárásoknak…
Azért dolgozunk, hogy ne másban keressük a csodát, hanem magunkban és ahogy ezt felfedezzük, mégis úgy alakul, hogy ugyanezt a csodát meglátjuk a másikban is. Így jöhet létre egy olyan kapcsolódás, ahol nem a deficitek, hanem a csodák csillaga ragyoghat fel, gyógyítást adva minden szívnek a bolygón.
Szép napokat!