Tartalomjegyzék

Megosztás

Angyalszárny - bal
Angyalszárny - jobb

A lélekcsillag, a szívünk visszatükröződése és a reményünk lakhelye. Minden lélek rendelkezik tervvel, arra vonatkozólag, hogy ebben az életben, milyen kihívásokra kell reagálnia. A lélekcsillagunkban minden ehhez kapcsolódó információ megtalálható és lehívható.

Minden olyan pillanatban, amikor teljesíted a terved, a cselekedeteid összhangban vannak ezzel a tervvel, akkor a csillagod egyre fényesebben ragyog. Minél fényesebb a ragyogás, annál több jóhoz van hozzáférésed. Miért fontos ez?

Tulajdonképpen csak azoknak fontos, akik szeretnek boldogan élni…

Hogyan érhetjük el ezt a ragyogást?

Úgy, hogy lefejtjük magunkról azokat a dolgokat, amik beárnyékolják a csillagunkat.

Mik lehetnek ezek?

Az alacsony rezgésű dolgok…neheztelés, düh, megbocsátás hiánya stb.

Hogyan emelhetjük a rezgésünket?

Úgy, hogy megfejtjük az okokat és feloldjuk őket. A Spirituális mentorálás erre a „sherlockos” munkára való. Test-lélek-szellem szinten kinyomozunk mindent és közben élvezzük a folyamatot, ahogy lépésről lépésre virágba borul az élet…

Szép napokat és várlak szeretettel élőben vagy online!

Tetszett? Oszd meg!
Facebook
Linkedin
Pinterest
EMAIL
PRiNT
Ezeket olvastad már?
A gyógyulás útján

A változásra való igény, ott motoszkál az emberben minden negatív megélésnél. A legnagyobb visszatartó erő, ami megakadályozza a gyógyulást, az a gyávaság, amikor az ember halogatja a szembesülést. Kevesen tudják

Vállald be!

Nem lehet tovább elfedni a valóságot és nem lehet még tovább ráülni a problémákra. Az igazi lényünk élni akar és meg akarja osztani azt a csodát, amivel a Teremtő megajándékozta.

Légy nyitott a boldogságra!

A megérzés összhangját akkor tapasztalhatjuk meg, ha a bánataink mély tengerén, már megtanultunk úszni. Árnyoldalaink fénybe emelésével megszabadulhatunk a félelmeinktől és el kezdhetünk helyet teremteni az örömnek. A belső munkával

Magadat zártad be vagy a világot ki?

Egyik hozzáállás sem kifizetődő. Amikor tele vagyunk veszteségi traumákkal, akkor a látókörünk beszűkül és szép lassan lemondunk az életről. Ilyenkor kevesebbel is beérjük, mint ami elérhető és jóval passzívabbak leszünk