Ha megragadunk abban a szerepkörben, amikor úgy látjuk, hogy mindenki kihasznál minket, akkor a „mártír” archetipikus mintája működik bennünk. Ez pedig a szakrális részünk egyik elakadása. Ilyenkor fel kell élszteni magunkban az élet iránti lelkesedésünket, a kapcsolatainkat pedig élvezhetővé kell varázsolni.
Minden ember társas lény és az önszeretet kifejlesztése után, a másokkal való kapcsolataink a legfontosabbak. A többi majd úgyis jön, hiszen elégedettségünk legjobb fokmérője az, hogy milyen környezetet teremtettünk magunknak.
Uralkodni pedig azon tudunk, amit ismerünk és akkor megint visszakanyarodtunk az önismeret elengedhetetlen szerepéhez. Ha segítségre van szükséged, akkor szeretettel várlak élőben vagy online az Angyalpagodában. Legyen addig is szép napod!