Az érzelem annyit jelent, hogy kiáradni, kifelé elmozdulni. Persze, hogy könnyebb azt tettetni, hogy mások tapintatlansága nincs ránk hatással, de nem ez a helyes út. Itt is szert kell tennünk tudatosságra. A kiélés, sosem tudatos, hanem válaszreakció arra, ami ér. Éppen ezért, nem jó sokáig tobzódni ebben az állapotban. Ez a fajta hozzáállás ugyanolyan végletes, mint az elfojtás.
Mi vezet a megéléshez?
Elsősorban a minőségi idő, amit magamra szánok, hogy egyáltalán értelmezzem a velem történteket, elemezzem és feltérképezzem azt, amit egy ilyen helyzetben tehetek. A testünk a leghatásosabb eszközünk arra, hogy tisztán lássunk. Mindenki átélt már olyan helyzetet, amikor konkrét rálátása volt arra, hogy milyen érzés az, amikor valaki szimpatikus és milyen, ha nem…
A megélés azt jelenti, hogy mindig éber vagyok a rám ható helyzetekre és a tőlem telhető legjobbat próbálom meg kihozni a helyzetből. Lehet, hogy ehhez konfrontálódnom kell vagy nemet mondani. Az érzelmek tudják tűpontosan jelezni, hogy mi lehetne a leghasznosabb nekem, nem másnak…
Az önbecsülés pedig ahhoz kell, hogy olyan irányba tudjak lépni, ami számomra fontos, olyan környezetet építsek magam köré, ami harmónikus, olyan emberekkel dolgozhassak, akikkel „egy húron pendülök.”
Nem lehetetlen, vállalkozóként ezt az életet élem és csak arra „vállalkozom”, ami előrevisz, ami húz és legfőképpen örömöt generál az életembe. A legjobb az, hogy erre bárki képes, csak el kell köteleződni.
Ha szeretnéd megtudni, hogy téged mi akadályoz ebben, akkor szeretettel várlak személyesen vagy online a Spirituális mentorprogramomban! Szép napokat addig is!