Ami a jelenünket kitölti, az annak az eredménye, amit ez előtt gondoltunk és tettünk. Ha nem tetszik ez az eredmény, akkor meg kell változtatni a gondolkodásunkat, amit viszont nem tudunk meglépni, ha nem fedezzük fel azt a mintát, amit a jelenünkben működtettünk.
Ezek olyan programok, amiket észre sem veszünk, de amikor megkaparjuk a felszínt, egyből kiderül, hogy honnan jött és mi a szerepe. Az első döbbenet után felocsúdunk és mehet is a munka. Olyan, mint amikor nem csak egy levelet látok a fán, hanem az egész ágat, hogy az hová kapcsolódik, a törzs hová fut, a gyökerek meddig érnek…
Minden felismeréssel lehull egy lepel, ami eltakarja előlünk az igazságot és minden lepel mögött egy újabb igazságot találhatunk, míg végül végre elfogadjuk azt. Minden akadály jó lecke ahhoz, hogy felfedezzük az igazi erőnket, megacélozzuk az akaratunkat, azaz elköteleződésünket a „Legfőbb Jót” szolgálva és haladva, a saját sorsunkat járva.
Ezért fontos az önazonosság, mert amikor mások elvárásait követve feladjuk az igaz énünket, akkor életünk könyve tele lesz olyan fejezetekkel, amik nem rólunk szóltak, a szívünknek üres lapokkal. Csak az visz előre, amit szívesen teszünk, aminek látjuk az értelmét akkor is, ha nehéz.
Ha szeretnél jobban boldogulni, ha elakadtál valahol, akkor várlak személyesen vagy online, addig is legyen szép napod!