- Mindig tudnunk kell, hogy mit szeretnénk. Célok nélkül nincs mit elérni és így törekvéseink sem lesznek, hiszen nincs olyan álom vagy vágy, ami húzhatna minket.
- Ha már döntöttünk vagy pont az a probléma, hogy túl sok mindent szeretnénk egyszerre, akkor a dolgok kapjanak prioritást. Ahogy eldöntöttük, hogy mi az, amit először tennünk kell, akkor kezdjünk bele a megvalósításába.
- Szedjük össze azokat az információkat, amikre szükségünk van. Ha kell, tanuljunk hozzá, ha kell, keressünk hozzá társakat.
- A szívünkkel gondolkodjunk. Aszerint cselekedjünk és oly módon, amiben megleljük a lelkesedésünket.
- Minden nap dolgozzunk a megvalósításon akkor is, ha csak csekély teendőnk van vele. Ha pedig sok munkát igényel, akkor meg pláne!
- Ünnepeljük meg az apró sikereket is, melyeket elértünk az út során és jutalmazzuk meg magunkat valamivel. Ez lehet bármilyen kényeztetés, a lényeg az, hogy örömöt okozzon.
Fontos felvállalni a felelősségét annak, ha a jelen pillanatban nem ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk, nem azzal, akivel lenni szeretnénk, az a korábbi döntéseinknek a következménye. Ahogy ezt megtesszük és elfogadjuk azt, ahol tartunk, máris enyhül rajtunk az a nyomás, amit az elégedetlenség okoz.
Innen már könnyebben haladhatunk, hiszen nem arra pazaroljuk az időnket, hogy másokat vagy a körülményeket okoljuk, mert ezek felől nem mi döntünk. Viszont a hozzáállásunk, a gondolataink és a cselekedeteink felett már van hatalmunk. Így már megtalálhatjuk a megoldásokat arra nézve, hogy hogyan hozzunk olyan döntéseket, amelyek következményei már több örömöt hozhatnak nekünk.
Az önismeret ahhoz kell, hogy reálisan láthassuk a gyengeségeinket és az erősségeinket is, amelyekre támaszkodhatunk. Ha nincs elég önbizalmunk valamihez, akkor kezdjük el innen felépíteni magunkat. Ha nincsenek támogató társaink, akkor keressük meg őket.
Soha semmihez nincs késő és minden lépés jobb a semmittevésnél.
Jelentkezés konzultációra az Angyalpagodában. Szép napokat!