Minden kimondott szó, melyről úgy véljük, hogy problémát okozunk, bármilyen furcsán hangzik, mégis gyógyítóan hat ránk. Hiszen mégha félünk is a konfrontációtól, de átéljük ezt a krízist, az megelégedettséget hozhat.
Saját igényeink feltérképezése és kifejezése, nem könnyű feladat, ha érzékeny lelkületű az ember. Viszont megéri foglalkozni azzal, hogy ezt a fajta érzékenységet „megacélozzuk”, mert így olyan képességeink adódnak hozzá a skilljeinkhez, ami növeli személyes erőnket.
Minden konfliktus hordoz magában megfejlődni való leckéket és ha ezekkel tisztában vagyunk, könnyebben át tudjuk helyezni a fókuszt az áldozatiságból a nyereségre. pl. Amikor valaki durván, csúnyán, bunkón stb. nyilvánul meg, akkor örülhetek annak, hogy nekem nem olyan munkahelyem van, ahová utálok bejárni, nem olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiktől feláll a szőr a hátamon stb.
Tökéletesen megfogalmazták az őseink: „Akinek nem inge, ne vegye magára!” Csak fogadjuk meg ezt a tanácsot! Ahogy napról napra építjük magunkat, a történések ellenére is, kirajzolódik életünk azon térképe, mely a helyes utat mutatja. A végén pedig majd megkérdezhetjük, hogy: „Na, ki a gyenge?”…
Persze ne csak ezért az egy mondatért dolgozzunk magunkon, hanem inkább azért, hogy minden napunkban legyen valamilyen öröm. A szenzitív létben az a jó, hogy a kifinomult érzékelés miatt, olyan dolgokra figyelhetünk fel, amire más nem, olyan dolgokat élhetünk meg, amihez másnak nem elég együttérző a szíve stb.
Ha szeretnéd megélni érzékenységed relatív hasznát, ha szeretnéd megtanulni használni azt az erőt, ami benned van, akkor gyere az Angyalpagodámba és bontsuk ki a szárnyaid végre!
Addig is szép napokat neked!