Ahogy haladunk az önismeret útján, úgy minden egyes lépéssel mélyebb élményekkel gazdagodhatunk. Mást jelent egy táj, ahogy az ősi köveken lépkedünk vagy abban a tengerben megmerítkezünk, ahová vágytunk, amikor a tapasztalásaink, az emlékeink fényében tükröződnek vissza.
Kilépdelve az elmeprogramokból, megszabadulva az ismétlődő ősi mintáktól, más életeink sebei fénysebességgel gyógyulnak, ahogy dns-ünk árnyai és lenyomatai újratalálkoznak egy-egy régi helyszínnel. Ilyenkor láthatjuk meg igazán azt, hogy mennyi mindent elértünk, mennyit fejlődtünk és ami régen nyomorúságnak látszódott, annak ma már élvezni tudjuk a gyümölcsét.
Amikor figyelünk és nem csak elsuhanunk a feltárulkozó helyek mentén, akkor ajándékká válik minden, amin a fókuszunk csücsül. Elmélyülnek a tenger hullámainak a hangjai, a homok tompa reccsenése a flip-flop papucs alatt, a távolban elhangzott idegen és mégis ismerős szavak.
Ilyenkor kinyílik a szív, megszabadul mély sóhajától a lélek és eggyé válunk azzal, ami maga az Élet…Legyen szép napod!