Bármikor is csap meg minket a veszteség szele, sosem szabad megbánnunk azt az utat, amit addig a pillanatig bejártunk. A bűntudat az egyik olyan visszahúzó erő, ami tehetetlenségbe taszíthat minket, ez pedig senkinek nem jó.
Inkább legyünk kis detektívek és gondolkodjunk el azon, hogy milyen döntéseink vezettek a megélt helyzethez, amin éppen sopánkodunk. Tartsuk észben, hogy mindennek van egy magasabb rendű célja, amit mi, a saját látószögünkből, a szenvedéseink közepette nem vehetünk észre.
Pont ez a tanulásunk egyik célja, hogy a sérüléseinket integrálva, kialakítsunk egy olyan attitűdöt, ami által emelkedettebb látásmód válik elérhetővé a számunkra minden percben. Amikor dühösek vagyunk, nem véletlenül használják azt a kifejezést, hogy „nem lát tisztán” vagy „elöntötte a sz…r az agyát”.
Ilyenkor tényleg ködben vagyunk, mert a fájdalmunk eltömít minden más érzékelést. Ezért kell a józan ész, egy olyan perspektíva, amikor kívülről tudunk a helyzetre tekinteni és így képesek leszünk másképpen viselkedni, mert ezt akarjuk és elegünk van az áldozatiságból.
Vegyük észre, hogy minden nehézség alatt van valamilyen tőlünk elszeparált képesség, amiről lemondtunk. Keressük meg az okát, hogy miért mondtunk le a személyes erőnkről, miért utasítottuk el a lelkiismeretünk hangját, miért tört össze a szívünk…
Ezek konkretizálásához kiváló technikák léteznek és ha készen állsz a cselekvésre, egy egészen új életmódot alakíthatsz ki magadnak, folyamatosan emelve a rezgésedet és építve egy olyan életet, amit szépnek találsz. Várlak szeretettel személyesen vagy online!