Az embert a vágyai vezérlik-híres mondás és sokszor szembejöhet velünk. Ma már arra is energiát kell fordítani, hogy ne mondjunk le a vágyainkról vagy, hogy egyáltalán legyenek. A rengeteg veszteség, ami az emberek életében teret kap, hamar a lemondás felé vezérelhet bárkit.
Ez a depresszió és a kiégés egyik oka. Szerencsére automatikus vonzódást érez a legtöbb ember a természet felé, legyen az egy tengerpart, hegy, erdő vagy csak a csak a csillagos ég. Ez az a részünk, ami a jó irány felé próbál terelni bennünket és megnyitja az utat az önazonosság felé.
Az eget kémlelve vagy a természetben sétálva könnyebb ráhangolódni arra a békére, ami a szívünk mélyén megtalálható. A probléma abban áll fenn, hogy a mindennapi rutin olyan bosszankodásra való okokat gyárt, amire ráhangolódva egyre többet generálunk mi magunk is ezekből.
Itt kapna egyre fontosabb szerepet a tudatosság. Ha tudjuk azt, hogy mekkora erő lakozik bennünk és hogy mi minden áll a hatalmunkban, akkor hamarabb észbe kaphatunk és megfontoltabb döntéseket hozhatunk. Mi magunk döntünk arról, hogy miről, mit gondolunk és ezáltal milyen érzelmeknek adunk teret. Ez kulcsfontosságú a boldogulásunk szempontjából.
Ha nem látsz ki a napi diszharmonikus energiák köréből és kezelhetetlennek találod őket, akkor gyere és nézzük meg, hogy milyen negatív motivációt működtetsz, amivel fenntartod ezeket és mit kell kiépíteni ahhoz, hogy felülírhasd őket! Addig is legyen szép napod!