A félelem és a szeretet nem létezik egyszerre, egy helyen. Vagy az egyik van jelen, vagy a másik. Ha viszont azt hisszük, hogy ez mégis egyszerre jelen lehet, azt, elakadásnak hívják.
Innen indulhatunk tovább, hogy elengedhessük azt, ami félelemben tart és megtanuljuk működtetni azt, ami éltet. Ez egy olyan érzelmi döntéshozatal, ami a szívet támogatja és elérhetővé válik általa a lélek igazi útja.
Fontos megérteni azt, hogyha valamit évek/ évtizedek óta rosszul működtetünk, az nem fog megváltozni egy perc alatt. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor könnyebben rá tudunk hangolódni arra a türelemre, amire a folyamat alatt nagy szükség lehet. Valamint ez lesz az az esély, ami kinyitja a kaput lényünk transzformációjához.
Minden apró lépés számít, amit önmagunk teljesebbé válásáért teszünk oly módon, ami összekapcsol bennünket a fizikai világunkkal. Fontos felismerni azt, hogy nem elég meditálni, felismerni, hanem a cselekvés energiájában kell levezetni azt, ami a lélek síkján megmutatkozik.
A legegyszerűbb példa erre az, hogy hiába olvasok el egy receptet és gyönyörködök a képekben, ha nem szerzem be az alapanyagokat és nem főzöm meg, akkor bizony éhes maradok…
Sokan túlmisztifikálják a spiritualitást és ez sajnos sokakat megtéveszt. Az életünk fokmérője nem csak az, hogy mit tudunk, hanem az, hogy mit vagyunk képesek megélni, igazából. Tehát, ha mondjuk a lélektársadra vársz, akkor azt nézd meg, hogy milyen mintát láttál a családodban, hogyan éltek a veled egynemű rokonaid stb. Ha az önbizalmad hiányos és ez akadályként jelentkezik a hétköznapjaidban, akkor nézd meg azt, hogy mikor és ki értékelt le először. Ha a munkád olyan, amitől már kiráz a hideg, akkor derítsd ki, hogy mikor és kinek a kedvéért mondtál le először a saját álmodról.
Sokáig lehetne bővíteni a kört és írni a megközelítés módjairól, de a lényeg az, hogy tedd meg az első lépést, ami számodra elfogadható.
Sok sikert kívánok a munkádhoz!
Komsa Krisztina