Tartalomjegyzék

Megosztás

Angyalszárny - bal
Angyalszárny - jobb

Amikor már elviselhetetlenül elegünk van a munkánkból, a párunkból vagy a magányból és még sorolhatnánk, akkor végre hajlandóak lehetünk tenni is valamit ellene. Mindegy, hogy hol tartunk, a lényeg az, hogy fogadjuk el ezt a helyet első körben, majd dolgozzunk ki egy tervet.

Ez lesz az új élettervünk, ami abban segít, hogy legyen egy irány, ami mentén haladhatunk és bölcsebb, megfontoltabb döntéseket hozhatunk. A folyamat alatt olyan gyógyító változásban lesz részünk, ami egy egészségesebb személyiség kialakulásához vezet.

Azt azonban tudni kell, hogy az önmunka, nem fájdalomcsillapítás, hiszen lesz olyan, hogy komfrontálódni kell azért, mert így állunk ki saját magunkért. Ha nekünk nem elég fontos a saját életünk, akkor másnak sem lesz az és ez vezet ahhoz, hogy az ember önfeláldozóvá válik, a semmiért…

Ha havonta legalább egyszer, konkrét foglalkozás keretében megérted a saját mozgatórugóidat és felfedezed a miérteket, akkor az oldások és feladatok stb. segítségével, olyan új szokást tudsz kialakítani, ami egy sokkal teljesebb életet eredményez.

Szép napot neked és várlak a szalonban vagy online, ha ehhez az én segítségemet kéred!

Tetszett? Oszd meg!
Facebook
Linkedin
Pinterest
EMAIL
PRiNT
Ezeket olvastad már?
A belső tűz valósága

A tűz mindig átformál és a nyomában új élet sarjad. A belső tűz pedig azt az éltető energiát szimbolizálja, ami ahhoz kell, hogy haladhassunk. Ha nincs olyan erő bennünk, amire

Használd varázslatos nőiességed!

Nőnek lenni olyan kiváltság, ami rengeteg örömöt tud adni. Feltéve, hogy élvezzük az életünket. Ennek alapja pedig az az önismeret, amire mindenkinek szüksége van. Mindegy, hogy milyen adottságokkal születünk, mert

Megérte?

Hatalmas tétje van annak, hogy mire fordítunk figyelmet, minek adunk teret, kikkel vesszük körbe magunkat. Ha minden nap úgy fekszünk le, mint aki vesszőfuttatáson volt, nem pedig a munkahelyén vagy

Miért adtad oda?

Minden pillanatban, amikor másokat csodálunk, akkor a felszín alatt magunkról azt tartjuk, hogy mi sosem leszünk olyan csodálatosak, mint az áhítat tárgya. Mindig, amikor mások életét fürkésszük, akkor a sajátunk