Hogy történhetett ez? Amikor már azt hisszük, hogy sínen vagyunk, mert már annyi szemináriumot megjártunk, de mégsem stimmel az életünk, akkor az, egy árulkodó jel. Mégpedig arról, hogy az elméleti tudás sosem fogja kiváltani a gyakorlatot és arról is, hogy olyat tanultunk, ami csak félig volt igaz.
Tényleg nem mindegy az, hogy kikkel vesszük körbe magunkat, kiknek a véleményére adunk és mi az az út, amit hajlandóak vagyunk bejárni. Az első lépés mindig a felelősségvállalás a saját döntéseinkért, amiért vakon hittünk ahelyett, hogy a saját intuíciónkra hallgattunk volna. Bocsássuk meg magunknak a ballépéseinket és a hibáinkat, aztán haladjunk is tovább.
Építkezni csak az tud, aki ehhez teremtett helyet és adott magának mozgásteret. Ma már tényleg bármit elérhetünk, ha hajlandóak vagyunk rá és megtanultuk befogadni a jót. Persze ehhez meg kell értenünk, hogy miért szenvedünk és dönteni is kell arról, hogy inkább más vizek felé evezünk…
Eszmélj rá arra, hogy mit rontottál el és egyszerűen korrigáld! Ha nem ismersz ehhez megoldást, akkor pedig gyere és tanuld meg, addig is legyen szép napod!