Minden egyes régi történet, ami nem lett feldolgozva és traumát okozott nekünk vagy lélekrész leszakadással jár, vagy a belső gyermek sérülésével, vagy mindkettővel.
Amikor pedig már saját gyermekeink vannak, akkor ők is lejátszhatják azt a storyt, amit mi félresöpörtünk…Felnőttként már sokkal könnyebb bármit orvosolni, hisz vannak eszközeink, nem vagyunk úgy kiszolgáltatva, mint gyermekként.
Túl sokrétű ez a téma ahhoz, hogy általánosságban részletezni lehessen, de az biztos, hogy ez az életterület mindenkit érint. Mostanábon sok embernél omlik össze a kártyavár, már nem működik az a hozzáállás, hogy „tégy úgy, mintha” ez vagy az lennél stb. Ma már nagyon kilóg a lóláb és ez arra jó, hogy letisztulhassanak a dolgok.
A bajban jobban kirajzolódik, hogy mi az, ami számít, mi az, ami az életünk szerves része és mi az, ami viszont nem. Minden mondat és tett, ami gyermekkorban elraktározódott bennünk, feloldásra és átírásra vár. pl. Aki azt hallotta, hogy: „Belőled sosem lesz semmi!” olyan önbeteljesítő jóslatként tud hatni, ami azt generálja, hogy az illetőt sosem léptetik elő, pont lecsúszik egy megbízásról, hiába szakmába vágó, nem őt választják ki a feladatra stb.
Ilyen és ehhez hasonló történetekben lehet a legjobban tetten érni a belső gyermek fájdalmát, jobb esetben. Rosszabb esetben, sajnos már testi tünetekkel is jelentkezhet ugyanaz a téma. Ilyenkor hosszabb folyamatra van szükség, nem lehet azt mondani, hogy: „Én már dolgoztam a belső gyermekkemmel!”
Ez arra hasonlít, mint amikor valaki csodálkozik azon, hogy szuvas lesz a foga, mert már a múlt héten egyszer mosott fogat…
Életünkben semmi sem állandó és nekünk a tőlünk telhető legjobb módon kell reagálnunk az ingerekre. Ráadásul mindig van olyan, hogy valami bekapcsol, életre hív valamit, ami nehéz, ami fáj, ami gyógyulatlan. Mindez nem azért van, hogy mindig legyen mit csinálni, hanem azért, mert a Lélek mindig annyit enged el, amennyit az adott pillanatban képes. Hiába akarunk mi mindent, a Lélek dönt és nem a mi kis „egónk”. Vagy más egója…
Egy szó és száz, a munkát nem kerülhetjük el. Ráadásul ez a munka, minden szintre igaz. Test-Lélek-Szellem. Lehet olvasni Akhasát és tanulni Galaktikus történelmet, tanulni Nephillimektől vagy Thottól, ha az életünk egy merő katyvasz, azért mi magunk vagyunk a felelősek. Senki nem fog megmenteni vagy kitekerni minden rosszat, ez a munka bizony arra vár, aki megéli!
A kegyelem abban van, hogy lehet tanulni, fejlődni, olyanoktól, akiknek már működik az, amire mi magunk vágyunk. Ha valaki párkapcsolatot akar, akkor ne a koronocsakrájában révedezzen és hallgasson mindenféle üzenetet, hanem álljon neki és térképezze fel a sémáit, mit hozott anyától, apától, hol akadt el, milyen mintát működtet nőként vagy férfiként, mit kell megtanulnia egy kapcsolatban stb. Ha kapcsolódni akarunk, akkor kapcsolódjunk! Soha nem volt ez olyan könnyű, mint most! Ha nem teszed, akkor azért nem működik, mert elutasítod!
Biztos nem ez lesz a legnépszerűbb írásom, de ez jött szívből és ébresztő gyanánt is!
Szép napot és jelentkezz, ha készen állsz a munkára!