Mindenkit érnek rossz élmények és mindenki került már olyan helyzetbe, ahol kilátástalannak látta a jövőjét. Ebben az állapotban is meg kell találnunk az „egérutat” amit viszont a bennünk rezonáló Fény mutat. Ahhoz, hogy ezt jobban meghalljuk és érezzük, le kell halkítanunk a „jajveszékelést”…
A saját belső őrjöngésünk miatt nem látjuk a megoldást, mert ilyenkor egész egyszerűen beszűkül a tudat. Ezért is kell fejlesztenünk a tudatosságunkat, hogy a fókuszt minden helyzetben meg tudjuk tartani. Aki nem képes a saját érzelemvilágát kezelni, az nem csak önmaga, de mások számára is megbízhatatlan, amit persze hevesen elutasít…
Kerüljük azokat az embereket, akik ontják magukból a „szegény én” történeteket és nem hajlandóak meglátni a saját felelősségüket a megéléseikben. Szerencsére, ez a fejlődésünk folyamán lépésről lépésre magától megtörténik és olyan környezetet fogunk tudni teremteni magunknak, ahol a közösség tagjai önmagukban is erősek, nem a másiktól várják a „megmentést” , de az együttérzés ereje miatt felemelik a világot. Itt már mindenki a Fény szinte tökéletes tükre és áldott létében alkotja nap, mint nap azt, amit a szívébe írt a Végtelen.
Legyen szép napod!