Amikor készek vagyunk szembenézni azzal, hogy valami nagyon nem jó az életünkben, akkor automatikusan megteremtődik a lehetőség arra, hogy valamit tegyünk. Így a tehetetlen sodródásból átkerülünk az elfogadás állapotába.
Az viszont igaz, hogy minden embernek egyénileg kell rájönnie arra, hogy mi a látszat, mi a valóság és hogy ő maga kicsoda. Ha ezeket tisztázzuk magunkban, akkor könnyebb rangsorolni azt, hogy mi az, amit mi szeretnénk és mi az, amit mások várnak el tőlünk. Ekkor már lehet mérlegelni azt, hogy mi az ára annak, ha másoknak akarunk megfelelni a saját belső késztetéseink helyett.
Ha letesszük a voksunkat amellett, hogy mi magunk vagyunk saját boldogulásunk kulcsa, akkor már ki tudunk építeni egy olyan utat, ahol megkaphatjuk azt, amit szeretnénk, ha az összhangban van a legfőbb jóval…
Fejlődésünkben a fizikai valóságunk felel meg a Tudatlanság csarnokának, lelkiségünk a Fejlődés csarnokának és a szellemiségünk a Bölcsesség csarnokának. Ahogy felismerjük ezt a hármasságot, már törekedhetünk a megélésükre és ezáltal kibonthatjuk azt az ajándékot, ami az Élet maga.