A tűz mindig átformál és a nyomában új élet sarjad. A belső tűz pedig azt az éltető energiát szimbolizálja, ami ahhoz kell, hogy haladhassunk. Ha nincs olyan erő bennünk, amire támaszkodhatnánk, akkor először azt kell gyógyítani.
Tételezzük fel, hogy ezzel nincs probléma! Akkor mi lehet a gond? Többek között a kétség. Aki folyamatosan megkérdőjelezi azt az irányt, amit kijelölt magának, az nagyon hamar toporgó pozícióban találhatja magát.
Ilyenkor jön az, hogy sóvárogva nézhetjük, amint mások mennyivel előrébb tartanak nálunk. Persze mindez csak illúzió, mert amikor tudjuk azt, hogy mindenkinek egyedi lélekkódja van, akkor tudjuk azt, hogy a versengés nem is létezhet, mert nincs értelme. Csak a sötétséget szimbolizáló erők érdeke az, hogy az embereket sorrendbe állítsa, elvágva a szeretetteljes együttműködés lehetőségét, amiben mindenkinek saját szerepe van, amit megbecsülnek.
A tűz elemet, az inspiráló gondolatok táplálják és ez kell ahhoz, hogy mozgásban tartsuk a teremtésünket. A másik fontos tényező, hogy a veszteségi traumáink már megoldottak legyenek, hiszen amikor egy irány mellet döntünk, akkor valami másról viszont lemondunk.
Aki fél dönteni, abban ez a veszteségi trauma dolgozik. Az Univerzum viszont csak a cselekvésre reagál. Ha nem döntünk, akkor majd az „Ég” fog helyettünk dönteni aszerint, hogy mit rezgünk! Ha lemondásban vagyunk, akkor abból fogunk egyre többet megtapasztalni. Ha panaszkodunk, akkor lesz is miért.
A javaslatom az, hogy légy bátor, térképezd fel, hogy neked mi a legnehezebb és oldjuk fel azokat az akadályokat, amikről már azt sem tudod, hogy hogyan kerültek oda! Addig is legyen szép napod!