Az élet, olykor kemény leckékkel sorozza meg az embereket és ezek a lelkek, a legkiválóbbak közöttünk. Mindenki, aki ilyesmivel szembesül, nem tudja megfejteni az okát, hogy miért és miért pont vele, éppen ezért nem szabad ezeknél a kérdéseknél maradni.
Ez az erős érzés, leszögezi az embert ahhoz a pillanathoz, ahhoz a történéshez, ami már megmásíthatatlan. A halál idejét, módját és mikéntjét az előttünk élő generációk sem tudták megnyugtató módon megfejteni. Minden, ami ezután jön, egy teljesen új élet és el kell fogadni azt a tényt, hogy abban a történetben mi is meghaltunk és az életünk egy egészen új személyiséget tükröz majd ezután.
Az az elengedhetetlenül fontos, hogy akarjuk megismerni ezt az új ÉN-t és napról napra bontsuk ki, adjunk új célt és nézzük meg, hogy hová vezet el minket ez a másik élet.
A szeretetünk nem vész el és nem hal el, csak szunnyad, mert azt hiszi már nincs mit adnia. Legmélyebb szinten kell higgyük azt, hogy mindennek van célja, az élet nem káosz, csak ki nem ismert REND. Lépjünk túl azon, hogyha olyan ember hagyott cserben minket és lépett le, aki nem ezt ígérte és nem erre számítottunk mellette.
Ha a fókuszt sikerül folyamatosan a szívünkben tartani, akkor mégha bánatosak is vagyunk, a szívben mindig ott van az új remény ígérete és eljön az a pillanat, amikor ezt észre is vesszük.
A „horgony” emberek helyett válasszuk a „motorokat”, a múlt helyett a jelent a magány helyett a kapcsolódást, a tétlenség helyett a cselekvést és az élet újra megmutatja nekünk, hogy mekkora AJÁNDÉK!
Szép napokat!