Legbensőbb, gyermeki énünk ártatlanul tekint a világra és nehezen birkózik meg azzal a durvasággal, ami a világban létezik. Így a rá jellemző optimizmus, kreativitás, illetve a rácsodálkozás képessége, mélyen eltemetődik.
Minden kudarc, ami gyermekkorunkban ér minket, nyomot hagy ebben az archetípusban. Egy-egy visszatérő mondat, amit anyánk, apánk vagy valamelyik tanárunk a fejünkhöz vágott, rossz irányban befolyásolja a pozitív énképünket.
Éppen ezért fontos, hogy a tőlünk telhető legjobb és legeredményesebb módon gyógyítsuk be a múltunk hiányosságait. Ide tartozik még az is, hogy a negatív hiedelmeinket, meggyőződéseinket, amik mára már korlátozó mintákká váltak, írjuk felül.
Ehhez el kell tudni engedni azt, amin már úgysem változtathatunk és üdvözölni az újat, amit a kedvünk szerint alakíthatunk. Ha a sérüléseink mélyebbek az átlagosnál, akkor feltétlenül szükség van a test érzelmi oldására is, mivel minden hatás ott csapódik le.
Bármerre is indulunk el, adjunk időt a „szárba szökkenésnek” és legyünk tudatában annak, hogy minden egyes lépéssel jobban megértjük saját magunkat és ezáltal majd másokat is.
Komsa Krisztina