Minden pillanat, amelyben úgy döntünk, hogy a saját igényeink fontosabbak a másoknak való megfelelésnél, bizonyítja azt, hogy fontosak vagyunk saját magunknak, számít a véleményünk és erős az önbecsülésünk.
Az önfeláldozás mindig azzal jár, hogy a saját személyes erőnket odaadjuk másnak (annak, akinek segítünk). Ráadásul a legtöbbször nem is hálásak ezért az önfeláldozásért, tehát teljesen felesleges.
A határok meghúzása az első lépés az önszeretethez. Enélkül tehetetlenné válnánk, illetve csak arra fordítanánk energiát, amelyek nem a mi életünk jobbá tételéről szólna. Azaz rendelkezne az időnkkel, az erőforrásainkkal a főnök, a család, a munkatársak, a szomszéd…
Ez pedig olyan erőtlenséghez vezet, ami állandósítja szívünk bánatát és bebetonoz minket egy olyan helyzetbe, ahonnan egyre csak csökken a kilátás…
Tégy minden nap magadért valamit, válassz magadnak mentort és dolgozz azon, hogy megnyílj a legfőbb jó befogadására! A csoda itt van, csak el kell fogadnod, miután észrevetted…