Amikor egy baleset parkolópályára kényszeríti az embert, akkor érdemes igazán foglalkozni azzal, hogy milyen helyzet, életkörülmény, avagy érzés követelt magának ilyen módon újrarendezést.
Az élet közepén járva, az ember már nem úgy szülő, mint régen és nem is úgy gyermek, mint élete elején. Új szerepkörben kell kiteljesednünk akkor is, ha még nem igazán tudjuk, hogy mi is legyen az.
Még ha olybá is tűnik, hogy elveszett a remény és a sors újra kibabrált velünk, hozzuk vissza a figyelmünket önmagunkra, hangoljuk újra a belső monológunkat.
Nem várhatjuk el másoktól, hogy kitalálják azt, ami nekünk fájdalmat okoz. Adjunk hangot csalódottságunknak és szögezzük le azokat az alapelveket, melyekből nem engedünk.
Csak azért, mert „bírjuk” nem kell berendezkedni méltatlan helyzetekre. Együttérzésünket gyakoroljuk saját magunk felé is. Vegyük észre, hogy a személyes veszteségben mi a transzformációs lehetőség.
Az Aura soma üvegek mindegyike saját történettel rendelkezik, így ad útmutatást nekünk abban, hogy legmélyebben mire vágyunk, hol akadtunk el, milyen segítséget tudunk adni magunknak, hol lehet a kiút.
Sokszor a veszteségek kényszerítenek minket arra, hogy felhagyjunk valamivel, hogy valami érdemesebb felé vehessük az irányt.
Ahogy a kényszerpihenőnk telik, önkéntelenül letisztul körülöttünk minden és mindenki. Sokkal tisztábban látjuk, hogy mi a helyzet és új stratégiákat találhatunk.
Majd szép lassan, lépésről lépésre felfedezhetjük, hogy hogyan válik örömmé a félelem…
Szép napot mindenkinek!