Minden történés amit megtapasztalunk, a saját lelkünk rezdüléseit visszhangozza. A gondolatainkért mi felelünk és ezáltal vissza tudjuk vállalni a saját erőnket. Ahogy nálunk pattog a labda és nem a külvilágot okoljuk mindenért, úgy azonnal van lehetőségünk arra, hogy újfajta megközelítést válasszunk.
Mindig tudunk teremteni mást, ha a félelem nem jut szóhoz a fejünkben. Ahhoz pedig, hogy ezt a hangot ne vegyük figyelembe, észre kell vennünk egy másikat, ami bár halkabb, mégis bölcsebb és igazabb.
Meg kell tanulnunk hallgatni a Felsőbb vezettetésre és úgy cselekedni, ami az értékrendünket megerősíti, az életcélunkat pedig egyre közelebb hozza.
Ehhez kell az összhang, ami annyit jelent, hogy azt mondom, amit érzek és azt cselekszem, amit mondtam…
Így lesz bennünk béke és így lesz a világnak bennünk a reménye…
Várlak szeretettel, ha elvesztetted ezt a képességedet!