Életünk megannyi csodája akkor válik érzékelhetővé, ha a saját terünket, lélekmezőnket tiszteletben tartjuk és tartatjuk. Ebből a mezőből táplálkozik a saját szívünk ereje és a környezetünk is…Akkor is, ha ez a mező láthatatlan a hétköznapi szemnek.
Viszont mindenki érzi ezt az egyedi frekvenciát, akár úgy is, ha csak az adott személyre gondolunk. Ez az a kisugárzás, amivel hatunk másokra és azok is visszahatnak ránk. Lélekmezőnk sokszínűsége és elevensége nagyban függ a gondolatainktól és az azokon alapuló hiedelmeinken.
A fizikai síkon ez úgy nyilvánul meg, hogyha fejben mindig a rosszra koncentrálunk, magunkkal kapcsolatosan inkább a hiányosságainkra fókuszálunk, akkor a vonzerőnk is lankad. Ezért van az, hogy az önbizalommal és magabiztossággal felvértezett emberek népszerűbbek, hiszen nagy és élénk energiamezővel rendelkeznek, amihez szívesen kapcsolódnak mások.
Tehát ha szívesen virágba borítanánk az életünket, akkor dolgoznunk kell azon, ami gyengíti a személyes erőnket, ami elveszi a lelkesedésünket, ami elrontja a kedvünket, ami elterel minket a cselekvéstől.
Ezek mind olyan régi történetekben gyökereznek, amelyekre már nem is emlékszünk esetleg, viszont ezen élmények alapján éljük tudattalanul az életünket és hozzuk meg a döntéseinket avagy nem döntünk sehogy, csak sodródunk…
Várlak szeretettel személyesen vagy online, ha tudni szeretnéd, hogy melyik történet hat rád még most és mi az a gyökérok, ami miatt nem élsz teljes életet!