Amikor minden a külvilágban arról szól, hogy mindenki „csupa szív szeretet”, mert Karácsony van, azért gondolkodj el egy kicsit és kezdj el gyanakodni. Nem mindegy az, hogy minek adunk teret, minek teremtünk hagyományt és mit engedünk be.
A legtöbb család nem az egyetértésről, elfogadásról, egymás kölcsönös támogatásáról szól, hanem pont az ellenkezőjéről. Nagyon sokan panaszkodtatok arról, hogy milyen meghívásoknak nem szívesen tesztek eleget, de akkor mit fognak szólni stb.
Jó dolog ráeszmélni arra, hogy mi az, amit nem akarunk, de nem lehet itt megállni. Azok a helyzetek, ahol úgy érezzük, hogy megnyomorodunk, elveszik az életerőnket, a reményünket és az egészséges önbecsülésünket is. Persze mindezeknek mi magunk ágyazunk meg, egy-egy igennel, ami a szívünk mélyén NEM lett volna…
Ahhoz, hogy a magabiztosságunk teljeskörűen működjön, fel kell dolgozni az elhagyatottsági traumáinkat és ki kell jönni azokból a történetekből, ahol a csalódottságunk csak növekszik. Ezek mind halálhoz vezetnek…A legtöbb ember már így is zombi, te ne legyél az!
Ahogy megemeled az igényeid szintjét és azt önmagadra alkalmazod, pici gyakorlás után már nem fog nehézséget okozni az, hogy önmagadon van a fókusz és nem hagyod magad érzelmileg zsarolni. Minden ember önmagáért felel, ha nem kívánatos valakinek a társasága, akkor annak van oka és az illető nem „szegény”.
Felej magadnak arra, hogy mikor döntöttél úgy, hogy nem vagy fontos és arra születtél, hogy mások elvárásainak megfelelj! Majd folytasd azzal, hogy miért hiszel ebben? Az Advent egyébként is a befelé fordulásról kellene szólnia, nem pedig arról a nyüzsgésről, zsörtölődésről, amit a legtöbben lejátszanak.
Legyen az az idei ajándékod magadnak az, hogy figyelsz a belső hangodra és ezt a hangot hagyod a felszínre jutni, hogy ebben az évben valami újat teremts és ne ismételd tovább a múltad!