Sokszor nem tudjuk, hogy bizonyos dolgokra miért reagálunk olyan elementáris erővel, ami indokolatlannak vagy eltúlzottnak tűnik, de mégis jogosnak érezzük. Ezek az érzések a vérvonalunknak szólnak, onnan táplálkoznak és onnan merítenek erőt.
A legtöbbször a negatívumokra figyelünk, hogy már megint ezt és ezt örököltem és miért nem a mamának a gyönyörű szemét stb. Illetve a szokásos „úgy viselkedsz, mint a nagyapád” szintén ide tartozik. Eljött az idő, hogy ne ezeken tartsuk a fókuszunkat, hanem vegyük észre, hogy mással is gazdagodtunk…
Bennünk rejlik őseink minden ereje, minden elkeseredett próbálkozás, ami nem valósult meg a múltban, velünk most valóra válhat. Ha a nagynénénk szépen rajzolt, de sosem lehetett művész belőle, mi most elérhetjük ezt. Ha az apánknak sosem volt ideje a modellezésre, mi most új utakat találhatunk az aprólékos és precíz hozzáállásunk kamatoztatásának. A sor végtelen, csak eddig nem vettük észre, mert a múlthoz csak a fájdalmainkat kötöttük…
Légy bátor és vedd észre, hogy ami eddig nem sikerült (párkapcsolatok, gyereknevelés, karrier stb.) túl jól a családodban, az most megújulhat! Ne azzal takarózz, hogy már az apám is alkoholista volt, már az anyám is áldozat volt egész életében stb., hanem érezd azt a megmagyarázhatatlan izgalmat, ami abból fakad, hogy érzed azt, hogy több százan az őseid közül annak drukkolnak, hogy neked végre sikerüljön!
Támaszkodj erre az érzésre úgy, hogy ráhangolod magad a saját családtörténetedre és most más szemszögből figyelsz. Csak érezz rá és használd azt a megújult kreativitást, ami a mélyebb rétegeidben arra vár, hogy végre használd…
Legyen szép napod és várlak személyesen vagy online, ha az életedet ezzel az őserővel újra összekapcsolnád!