Az ember görcsös ragaszkodása a szenvedéshez sokszor nem nyilvánvaló, hanem rejtett. Épp ésszel senki nem választaná a gyötrelmes életet. Viszont rengeteg olyan döntést hozunk pillanatról pillanatra, amivel ennek a gyötrelemnek ágyazunk meg.
Ma már igazat beszélni nem opció, hanem az egyetlen út. Nem szabad hazudni azért sem, hogy a másik ne sértődjön meg. Az legyen az ő triggere…
Amikor már elviselhetetlenné válnak a hétköznapok, akkor derül csak ki, hogy a halálba kapaszkodtunk, az ő tanácsait hallgattuk a saját Isteni Intuíciónk helyett. Ráadásul csak azért, mert az ő hangja hangosabb és könnyebben kivitelezhető volt…
Aki elfojt, az a legerősebben teremti újra meg újra azt, amit elkerülni igyekszik, aki pedig egyenesen hazudik másoknak vagy önmagának, az sosem lép ki a saját ördögi köréből. Mindennek súlya van, ami velünk vagy a közelünkben történik és csak egyértelmű felelősséggel felvértezve tudjuk kitartóan felvállalni a saját életutunk állomásait.
Régen is tudták már az emberek, hogy „a legrövidebb út, az egyenes”. Ez, ma sem vesztett az értékéből és aktuálisabb, mint valaha…
Legyen szép napod!