Nincs olyan, hogy kényszer. A külvilág bármit is akar elhitetni velünk, az emberi tudat sokkal erősebb annál, mint amennyit mi gondolunk róla. A szabadság azt jelenti, hogy dönthetünk a sorsunk alakulásáról és élhetünk azzal a jogunkkal, amit a Teremtőtől kaptunk…
Ez azt jelenti, hogy mondhatunk nemet. Csak az az ember sodródik és hódol be bárminek vagy bárkinek, aki elvesztette a személyes erejét és még nem integrálta vissza. Általában, ha már kellően nagy intenzitású fájdalommal találkozunk, akkor végre eljöhet a perc, amikor rájövünk, hogy ebből elég volt.
Ezt a pillanatot használhatjuk arra, hogy új döntéseket hozzunk és a határaink kijelölése és megerősítése révén elérjük azt a tiszteletet, amit mi is megadunk másoknak. De ha mi nem tiszteljük a saját időnket, a jóindulatunkat és életterünket, akkor más sem fogja. Az emberek többsége már csak ilyen, mert kollektívan még nem sikerült eljutni oda, ahol a kölcsönösség természetes.
Ezen pedig úgy lehet változtatni, hogy magamat veszem górcső alá és amivel találkozom, azt feldolgozom, átalakítom és kihozom belőle a legjobbat. Rengeteg módszer van, amivel haladhatunk, a legfontosabb az, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel.
Ha szeretnéd jobban megérteni, hogy mivel miért találkozol, akkor várlak szeretettel személyesen vagy online. Legyen szép napod addig is!