Elengedni valami fájdalmas emléket, sosem könnyű. A megbocsátás, csak egy lépés a teljes megkönnyebbülés felé. Nem azért bocsátunk meg, mert jó embernek illene lenni, hanem azért, hogy a terhet ne vigyük tovább. Azaz magunkat emeljük fel ezzel.
Nem kell szeretni azt az embert, aki szörnyűségekért felelős, de azt mondhatjuk, hogy: Szeretettel elengedlek. Már ettől, hogy ez a mondat belerezeg a térbe, sokat segítettünk magunkon. Fontos transzformáció lehetősége rejlik minden fájdalomban…
Érdemes rájönni arra, hogy egy-egy történet milyen tanulságokat tükröz nekünk. Minden nap azon dolgozzunk, hogy az egyedi életélunk megvalósulhasson. Mindenkinek van ilyen, senki sem születik cél nélkül. Ha fokozatosan eltávolítjuk a páncélt a szívünk körül, akkor ez a cél egyre világosabban kirajzolódik előttünk.
Az elengedésnek több szintje van. Ha valahol elakadtál, nem tudsz mit kezdeni a benned dúló harcokkal és kezeletlen dühvel, akkor várlak Svt vagy Aura soma konultációra. Legyen szép napod addig is!