Szinte elkerülhetetlen ez az érzés és csak abban reménykedhetünk, hogy utána fel tudunk állni. Már mindenki került padlóra vagy érzelmileg vagy mentálisan vagy anyagilag. Örüljünk, ha mindez nem egyszerre történik.
Akkor kezeljük jól magunkat, ha tárgyilagosak tudunk maradni abban az értelemben, ami a megoldáshoz el tud juttatni. Tehát a hibáztatás, a bűntudat, az önostorozás, a panaszkodás, a sajnálkozás stb. nem tartozik ezen eszközök közé.
Milyen eszközöm marad akkor egyáltalán?
Szerencsére elég a józan paraszti ész! Mi vezetett ide? Mit nem vettem észre időben? Mire nem reagáltam? Mire reagáltam rosszul? Milyen rést engedtem a pajzson, ami most hátba szúrt? Milyen lépést nem halogathatok tovább? stb.
A jó kérdések hamar meghozzák a választ és így már csak rajtam áll az, hogy lépek e…
Szép napokat mindenkinek!